Neked mik azok az eszközök vagy mozgásformák, mozgáslehetőségek , melyeket gyerekként gondolkodás nélkül kihasználtál, felnőttként viszont megtorpansz előttük a rád leselkedő veszélyek vagy a környezeted feltételezett megítélése miatt ?
Bevallom őszintén , hogy bizony én sem vetem már bele magam olyan lendülettel a mozgásos játékokba , mint óvodás koromban, viszont sokkal gyakrabban veszem a bátorságot , mint pár évvel ezelőtt , az élvezetes mozgásfejlesztéssel kapcsolatos tanulmányaimat megelőzően.
Vegyük például ezt a képsorozatot, ami a férjemmel töltött kirándulásunkon készült , Badacsonyörsön , a Folly Arborétumban .
Láttam a prospektusban, hogy vannak játékok és ugyan a szívem mélyén az összeset ki akartam próbálni, a számat mégis az a mondat hagyta el : “ Hát én a csúszdán tuti , hogy nem fogok lecsúszni . “
A férjem persze egyből belevetette magát , míg én aggodalmaskodtam , hogy “de mi lesz , ha beszorulsz a kanyarban “ és mindenféle instrukcióval kezdtem ellátni azzal kapcsolatban , hogy hogyan legyen óvatos .
Persze fontos , hogy felnőttként ne csak a lehetőségeket lássuk meg mindenben , hanem felmérjük a kockázatot is , de kérdés , hogy mennyire tesszük ezt optimális mértékben , legyen szó az élet bármilyen “komoly” területéről . Bár talán a mozgásszervi egészségünk szempontjából nagyon is komoly az a kérdéskör is , hogy mennyire használunk ki egy olyan élvezetes mozgáslehetőségek , mint egy csúszda , egy mókuskerék vagy egy hinta .
Tudjátok, hogy engem mi győzött meg ?
Egyrészt az , hogy láttam, hogy a férjem is túlélte , másrészt pedig az a gondolat , hogy “ Hogy beszélhetnék hitelesnek mind a gyerekeknek , mint a felnőttekről a mozgásgazdag élethez szükséges gyermeki bátorságról, kíváncsiságról és felszabadultságról, ha én bef**ok egy csúszdától.
A fejemet sem azért vettem be közben , mert olyan veszélyes lett volna , hanem mert egy nem odaillő, nem túl optimális mozdulatot tettem lecsúszás közben .
Aminek mi volt az oka ?
Hát persze , hogy a félelem .
Sokszor pont a védekező torzításaink a sérüléseknek forrásai.
Jelentem , ezt kár lett volna kihagyni .
Ez a napunk is meg lett fűszerezve egy mókás mozgás”programmal” , a gyönyörű környezetben megtett emelkedős majd leereszkedős sétánk mellett.
Pont olyan értékes volt, mint egy edzés , csak épp sokkal egyszerűbb !
A környezet feltételezett megítélése talán az volt, hogy játékunkat megelőzte pár pohár bor a lenti pincészetben , hiszen máskülönben hogyan lehetne ilyen felszabadult egy harmincas éveiben járó pár .
Aztán persze lehet, hogy ez az egész feltételezés csak az én fejemben zajlott le és nem rajtunk nevettek , hanem szimplán csak mosolyt csaltunk az arcukra a felvállalt , örömforrást jelentő viselkedésünkkel .
Megéri feláldozni a benned rejlő, EGÉSZSÉGES , apró pillanatoktól is BOLDOG gyermeki éned olyan veszélyek és megítélések miatt , melyek valódiságának talán csak elenyésző esélye van ?
