Alkalmazottként azt viseltem a legnehezebben, hogy egész nap bent kellett lennem, amikor kint gyönyörű idő volt. Mire el tudtam volna menni sétálni, lement a nap, fáradt voltam, minden tele volt emberekkel.
Most megtehetem, hogy reggel vagy kora délelőtt tegyek egy sétát . Gyönyörű időben, hihetetlen frissítő levegőn, csodálatos környezetben . Akkor, amikor rajtam kívül egy lélek sincs kint. Mindenki dolgozik, iskolában van . Számomra ez a legnagyobb kincs , amit a lelki egészségemért tehetek. Ilyenkor teljesen kikapcsolok, megnyugszom. Emellett nagyon hálás vagyok, hogy kint lehetek.
Emlékszem, régen a suliban sokszor nyafogtunk, amikor kiparancsoltak minket az udvarra és talán a mai gyerekeknél ez még inkább így van. Már gyermekként belesüppedünk az ülő életmódba.
Ma már azt gondolom, milyen jó lenne, ha dolgozó felnőttként, alkalmazottként is természetes lenne, hogy a munkát kicsit megszakítsuk és ezt arra használnánk ki, hogy kimenjünk egy kicsit sétálni a természetbe.
Ha te elhagyhatod a munkahelyed nap közben és van rá lehetőséged, ügyintézés és bevásárlás helyett próbáld ki, hogy kihasználod az alkalmat egy testet átmozgató, gondolatokat összerendező, léleknyugtató, friss levegőt ajándékozó sétára . 
Ha pedig főnök vagy és megteheted, “zavard ki” az alkalmazottakat a friss levegőre nap közben és meglátod, hogy ha eleinte “nyafognak” is, hogy elúsznak emiatt a munkával vagy egyszerűen csak nincs kedvük, idővel talán egyre többen megérzik, hogy egy ilyen frissítésre szánt idő és energia többszörösen hozza meg az eredményét a munkában. 
Frissebb agy, jobb összpontosítás, nyugodtabb lélek, több mozgás, jobb egészség, jobb életminőség . Számomra legalábbis ezt jelenti .
