Az Akadémián, ahol a legtöbb továbbképzést végeztem gyakran van “ gondolkodó terapeuta “ játék ( ezért is imádom annyira ezt az iskolát :)) , ahol a mostani kérdés az volt , miért is nevezhetnénk inkább betegségügynek a mai egészségügyet és hogyan szólhatna valóban az egészségről. Mivel ez az eddigi egyik kedvenc témám, mindenképp szerettem volna veletek is megosztani a gondolataimat . 
A mai egészségügy az egészség helyett sokkal inkább a betegségekre fókuszál, struktúrákat nézünk képalkotó vizsgálatokkal , megnevezzük az eltéréseket mindenféle kódokkal , de a legtöbb esetben kimarad az a nagyon fontos vizsgálat , hogy vajon ez a strukturális eltérés mennyire van összefüggésben a funkcionális problémákkal. Emiatt sok esetben pusztán arra a kódra hivatkozva kezelünk , esetleg műtünk meg eltéréseket , pedig a tünetekért sokkal inkább felelősek a funkcionális eltérések , mint 1-1 struktúra kisebb- nagyobb “ hibája “ .
Hiába van ugyanis csodaszép, vadonatúj autónk, ha rosszul vezetjük, le fullad, felbőg, kerepel, ugyanakkor a szerelő nem fog találni eleinte semmilyen kopást, elöregedést, sérülést .
Ha pedig idősebb , itt- ott hosszas használat jeleit mutató autónk van, de odafigyelünk az apróbb jelzéseire és megtanuljuk gondoskodva, megfelelő technikával vezetni és karban tartani , jó sokáig szolgálhat még minket teljes biztonsággal útjaink során.
Betegségügy az, ahol ahelyett, hogy a test jelzéseire gondoskodva odafigyelve megtanítanánk az embereknek, hogy hogyan tudják az életkoruk és az eddigi használat nyomai ellenére is még jó sokáig , a jóllétüket szolgálva karbantartani magukat, pusztán a jelzések , vagyis a tünetek elhallgattatására törekszünk.
A cél maximum a páciens panaszainak könnyítése , vagyis a betegség tüneteknek csillapítása , a kezdeti fájdalom , mozgásbeszűkülés , belszervi diszfunkciók tüneteinek csökkentése. Pedig ettől még szó nincs egészségről, pusztán elcsendesítjük a test jelzéseit , megvárva , amíg egyre jobban jajjgat, hogy foglalkozzunk már tényleg az egészséggel.
Utóbbi azt jelenti , hogy globálisan, egészben nézzük a rendszer elemeinek összefüggő működését,tünetcsillapítás mellett hosszú távon a provokáló tényező kiszűrésére és megszüntetésére törekszünk , emellett a megelőzést is alkalmazzuk, vagyis az egészség fenntartását , nem csak a betegségek kezelését célozzuk meg és ami a legfontosabb, megtanítja az illetőt a továbbiakban saját magát menedzselni , a test halkabb jelzéseire is figyelni és az által vezetve segíteni magán még olyan időszakban, amikor ehhez nem feltétlenül igényel szakembert .
Így lehetne igazán tehermentesíteni az egészségügyet, a felnövekvő generációt már úgy kinevelni, hogy képes legyen felelősséget vállalni saját magáért és tudatosan segíteni önmagán ahelyett, hogy nagy tekintélyű szakemberek kiszolgáltatottja lenne .
Bár már nem egészségügyi dolgozó vagyok, mégis sokkal inkább úgy érzem , hogy a helyemen vagyok és azt a célt szolgálom, amit most leírtam.
Régen attól éreztem magam jól, amikor azért hálálkodtak, mert “ meggyógyítottam őket “ , “ kezeimmel varázsoltam valamilyen csodaterápiával“ vagy “ megmentettem “őket .
Ma már a legnagyobb elismerés az , hogy azt hallom vissza , hogy “ rengeteget magyarázok, mindent megtanítok, mindenről elmondom , hogy mit ,miért csinálunk és olyan dolgokról mesélek , amik nap közben többször eszükbe jutnak “ segítve a mindennapi életüket ahelyett , hogy gyakorlatsorokat ( más szakmában gyógyszert , injekciót stb ) adnék a kezükbe .
