Miért nem örülünk egyszerűen annak, hogy telt házunk van ? 
Miért társul a jól eső érzéshez egy kis frusztráció amiatt, hogy mennyi embernek lenne még erre szüksége , akit nem tudunk már befogadni ? Ugyanakkor továbbirányítani sem , hiszen a szuper kollégák szintén tele vannak vagy jóval messzebb laknak , mint mi .
Annyira örülök, hogy vannak csodás szakemberek, akikkel újra és újra találkozunk a továbbképzéseken, hiszen mind imádunk tanulni. Utána pedig tudjuk, hogy bátran kérdezhetünk és tanulhatunk egymástól, tök mindegy , hogy valaki alapszakmáját tekintve orvos , edző, masszőr vagy gyógytornász . A lényeg, hogy mind sportrehabilitációs trénerek is vagyunk és emellé sok más kiegészítő képzést is végeztünk , melyek közül némelyikkel tény és való, hogy jól lehet villogni és felgyorsítani az eredményeket, de valamiért mi mindannyian mégis leginkább a mozgástanítás lassabb, kemény , ugyanakkor hatásában is hosszútávú rögös útját tűztük ki fő célunknak.
Mivel relatív kevesen vagyunk még így , hatalmas tiszteletben tartjuk egymást és a legnagyobb örömmel ontjuk egymásra az infókat, ha a másik megtisztel minket a kérdésével .
Miért örülünk annyira ennek, ahelyett, hogy attól félnénk, hogy majd a konkurencia elszipkázza a vendégeinket ? Miért aggaszt minket annyira a túlkereslet, hogy kifejezetten megkönnyebülést jelent , ha legalább tovább tudjuk irányítani azokat a környéken, akik nem jutnak be hozzánk ? Na és miért jutunk el egyre többen oda , hogy muszáj online videótáras programban gondolkodnunk?
Aki ebben nincs benne , hogy a mi munkánk azért nem csak egy munka , hanem komoly felelősségvállalás is , az általában furán néz, amikor azt mondom, hogy “persze , tök jó, hogy tele vagyok, de a legszuperebb az lenne , ha kinevelődne egy tudatosabb, egészségesebb társadalom és nem lenne szükség mozgásTERÁPIÁRA. “
Mint ahogy egyszer közös tanítónk , mentorunk mesélte , hogy valamelyik országban nem tudták értelmezni, hogy mit is csinál ő, hiszen ott ismeretlen fogalom a mozgásszervi fájdalom. Ettől még azt gondolom, bőven tudnánk magunknak találni olyan munkát, amire ugyanúgy van igény és szintén imádnánk csinálni, de mennyire szuper lenne már elérni ezt a hatalmas célt . :))
Bár látva az “ ellentámadást “ több színtérről - mint az instant megoldások, rögzítők;mozgásról való letiltást hirdető , félelmet keltő félinfók ;csettintésre működő csodaeszközök és varázsterápiák ;a sérülésmegelőzési szempontok teljes hiányával, eszetlenül “ felépített “ edzéstervek ;az elengedés művészete és a csodálatos alkalmazkodásra képes testünk megismerése helyett erőlködést tanító javaslatok - már szerintem annak is örülhetünk, ha nem is egy egész országnyi , de egy nagy kupacnyi embert sikerül eljuttatni oda , hogy a mozgás - és masszázsmódszerek nem csak terápiák, hanem lehet azt szimplán élvezetből is csinálni , akkor is ,ha éppen jól vagy , azért ,hogy jól is maradj vagy elérj valami plusz célt azon felül, hogy jól legyél . :))
Milyen szuper lenne , ha rengeteg embernél elérnénk, hogy pusztán azért járjon, mert szeretne mozogni valamit társaságban .
Mint amikor nem azért megyünk főzős workshopra, mert már rosszul vagyunk az éhségtől , hanem mert egyszerűen jó érzés bemenni egy hangulatos helyre és valakivel együtt alkotni , aztán elfogyasztani valami finomat . 
Viszont aki olyan típus , hogy szeret “ otthon főzni “ a saját kénye - kedve , időbeosztása szerint , az megtehetné kezdetben “ receptkönyvvel” , majd teljesen önállóan .
Hát ez az én álmom , a sok remek beszélgetés alapján a mi álmunk.
