Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor lesz már jobb a helyzet ?
Sokszor megkapom, hogy én milyen könnyedén és remekül mutatom be a mozdulatokat .
Sokaknak újra és újra ki kell hangsúlyozni , hogy sokmindentől függ az is , hogy mikor lesz jobb vagy teljesen jó és ami még rosszabbul hangzik, de mégsem kezelhetjük tabuként :
Nincs olyan , hogy “meggyógyultam “ . Nincs olyan , hogy “ készen vagyok, elértem minden célomat . “
Mindez pusztán egy állomás , méghozzá egy annyira labilis állapot , amit sokszor keményebb munka fenntartani , mint eljutni odáig .
Mitől keményebb ?
Mert itt már nem motivál a fájdalom, a gyengeség vagy bàrmi más , ami rossz és szeretnél tőle megszabadulni .
Bizony, erre saját magamat is mindig emlékeztetnem kell vagy ha elfelejtem , tesz róla az élet kisebb- nagyobb szitukkal .
Karácsony előtt elkapott egy kb 2 hétig tartó masszív köhögés .
Mivel tánc fellépésre készültem , azt nem tehettem meg ( pontosabban nem akartam ) , hogy semmit nem mozgok , úgyhogy táncoltam , amennyit csak bírtam . Emellett pedig jógáztam és pilatesre is elmentem .
Egyedül a nagyon hajtós, nagy erőkifejtést és állóképességet igénylő, magas intenzitású köredzést hagytam ki csoportosan és otthon is .
Valamint a táncfellépés után már a táncot is , de a jóga és a pilates ment azon a héten is .
Vagyis , nem volt teljes pihi, pusztán visszavettem az intenzitásból és a mennyiségből !
Ennek ellenére brutálisan megéreztem magamon azt, hogy kevesebbet tettem a mozgásszervi állapotom és a sportteljesítményem szintentartásáért és az első héten , amikor újra mindent csináltam már , ugyanúgy éreztem magam , mint régen : mint egy vergődő bálna.
Különösen a támasz helyzetekben jött még ehhez az az érzés , hogy ezt a bálnát két ropin kell megtartanom , ugyanis ezek számomra a legmegterhelőbb mozdulatok mèg akkor is , ha az órákon azt mutatom ebből, ami már jól megy .
Ez az érzés testsúlytól független, megvolt, amikor még edzetlen voltam és visszatért , amint kihagytam részlegesen 1-2 hetet.
Az tèny és való, hogy elég volt újabb két hét ahhoz, hogy vissza szerezzem a formám, de mégis levontam a tanulsàgot ezek után .
Heti 1 találkozással , otthon belefektetett munka , idő, energia , odafigyelés nélkül lehet, hogy soha a büdös életben nem fogod magad olyan jól érezni a bőrödben , melyet akár az edződ/terapeutád mozgásából meglátsz vagy maximum baromi lassan jön el az elvárt változás .
Ha egy vezetett óra alatt minden fájdalmad el is múlik, az nem fog csak úgy magától megmaradni . Ha nem teszed meg otthon ugyanazt, ami az órán segített, következő alkalommal gyakorlatilag elölről kezdheted az egészet.
Ha pedig köszönöd, végre remekül vagy , de ezt kész állapotnak tekinted és nem tartod fenn az után is, hogy már nem jársz, hamar visszaköszönhetnek a korábbi érzéseid, érzeteid.
Természetesen vannak olyan élethelyzetek, mint pl. egy betegség , amikor nem tudsz mit tenni vagy csak kevesebbet tehetsz. Ilyenkor tényleg marad az elfogadás és a türelem. Majd újult erővel visszatérsz. Tudd, hogy ez normális.
Miért mondom ezt el , akkor is ha nem unikornis pukifelhő - szövegbuborékban mosolygó csillámporos sorok ezek?
Azért , hogy majd ha te is megtapasztalod ezt (vagy ha vissza gondolsz hasonló emlékeidre) , akkor véletlenül se gondold azt, hogy te már csak “ilyen szerencsétlen vagy” és “el kell fogadnod”, hogy “így maradsz “, “fájdalmat reggelizve “minden egyes nap, sőt , “ez már csak egyre rosszabb lesz “, ahogy “ a korral jár “ kéz a kézben táncolva .
Na és persze azt se gondold, hogy ez a szakember is rossz volt , mert nem hintett rád elég varázsport és ideje elmenni az 500. csodatevőhöz, aki azt ígéri , hogy gyorsan és nulla befektetett saját erőből meggyógyít és / vagy élsportolót varázsol belőled .
Inkább azt a szakembert kérdőjelezd meg , aki csak azt mondja el neked, amit hallani szeretnéd .
