Téged is megaláztak már tesiórán, edzésen, terápián ?
Volt, hogy úgy érezted , ezt el kell tűrnöd a szakember eddigi eredményei miatt? Akár még szégyellted is magad, amiért nem felelsz meg az elvárásoknak?Vagy azért igényelted volna, hogy jobban lássa a problémád és segítsen ráérezni a mozdulatra? Szerinted milyen egy jó edző/ terapeuta kommunikációja, amivel át tudja neked adni , amit ő már évek óta csinál ? Ha megdícséri, amit jól csinálsz? Vagy ettől inkább elbízod magad és ellustulsz? Inkább a hibáid kiemelését szereted hallani , egyre hangosabban ismételgetve, mert ez fejlődésre sarkall? Vagy ezt megalázónak érzed és még annyira sem megy utána, mint korábban? Muszáj végletekben gondolkodnunk vagy lehetne ezt is személyre szabni? Edzőként / terapeutaként te mit gondolsz , ha valaki az istennek sem érti meg , amit szeretnél és nem tudja kivitelezni a gyakorlatot ? Azt, hogy a vendéged egy ügyetlen idióta ? Vagy azért elgondolkodsz azon, hogy ideje lenne tanulni, mi is az a mozgástanítás és mennyit számít a kommunikációd abban, hogy a vendég agya abba az irányba vezesse a mozgásait , amibe te szeretnéd ?
Pályám elején bevallom, én is sokszor értetlenül álltam az előtt , hogy sokaknak mennyire “nincsen testtudata”. Majd mikor elmentem az első idegrendszeri alapú mozgástanítással foglalkozó továbbképzésre , rájöttem, hogy minősítéssel nem megyek semmire.
Persze baromi rossz érzés , amikor eredménytelen vagy és könnyebb a vendégre fogni, hogy csakis ő lehet a hibás . Ez természetesen fordítva is igaz . Ha vendégként nulla melót raksz a közös munkába , könnyű leszarozni a szakembert , aki próbált aktivitásra bírni a saját problémád megoldása érdekében ahelyett, hogy “ okoskodás “ (=magyarázat) nélkül csak “ végezte volna a dolgát” (=suhintott volna egyet a varázspálcájával, hogy szuperül legyél anélkül, hogy neked bármit tenned kellett volna, hisz ő ért hozzá) .
Azonban ha egy vendégen látszik az akarat, az igyekezet, a nyitottság, a figyelem, az szerintem sokkal nagyobbra értékelendő, mint az , hogy eredendően mennyire ügyes és milyen könnyű vele dolgozni. Ha ugyanis előbbiek megvannak és párosulnak egy folyamatosan gondolkodó, magyarázó, okosan szemléltető oktatóval , hatalmas eredményeket érhetnek el együtt.
Nem előadóművészek vagyunk, hanem valamilyen szinten “tanárok”. Nem elég , hogy valamit tudok, azt át is kell adni. Ehhez pedig első sorban meg kell látnom a másik ember működését , hiszen mindenki más csatornákon keresztül fogja jól az adást.
Mostanában már azon döbbenek le , ha valaki azt gondolja , hogy attól , mert ő zseniális eredményeket ért el és az ügyes vendégeket /tanítványokat tolja előre , a “hülyékkel” meg ordítva és mindenféle jelzőkkel megalázva próbálja megértetni , hogy mit is kéne csinálni, ő jó szakember . Sajnos ez létező probléma, bármennyire is érthetetlen… Ezért úgy éreztem, hogy muszáj róla írnom.
Egy edző/ terapeuta nem attól jó , hogy ordibál . Ez ugyanis olyan , mint amikor mi magyarok egyre hangosabban ismételjük a külföldieknek a magyar szavakat és hülyének tartjuk őket , hogy nem értik , pedig valójában ez a viselkedés maga az ostobaság.Egy jó tréner/ terapeuta és egy értelmes, gondolkodó ember megtanul a másik nyelvèn beszélni . Csak így tudja meglátni a problèmát és valóban segíteni .
Hiába tudsz ugyanis zseniálisan “ magyarul “ , ha nem tanulsz meg más nyelven beszèlni , senki nem érti majd meg , hogy mit szeretnèl és mindenki “ hülye “ marad . Így viszont nem tudsz segíteni .
A kérdés az , hogy egyáltalán mennyire szeretnél és mennyit vagy képes ezért tanulni .Nekem a munkám nem csak egy hobby, hanem hivatás . A vállalkozásom a fő megélhetésem. Szerintem alap, hogy annyira komolyan veszem, hogy ha látom, hogy nem működik az eddigi módszerem, továbbtanulok. Ja, hogy az pénz meg idő? Na meg oda az Isten - komplexusom , hiszen “minél többet tanul az ember , annál inkább érzi, hogy mennyi mindent nem tudhat még” ?
Más emberek edzése , oktatása , segítése szerintem nem lehet annyira hobby , hogy pusztán arra alapozzuk a közös munkát, hogy van egy bálvány, aki remekül be tudja mutatni, amit tud és van egy tanítvány, aki vagy le tudja utánozni vagy nem. Félvállról vett , magamutogató melóval ugyanis nagyon sokat lehet ártani. Akár egy életre meg romolhat egy ember kapcsolata a mozgással.
Komoly ,átgondolt munkával viszont olyan is kihozható valakiből, amiről mások szerint már le kellett volna mondania . Persze, ehhez mindkét fél részéről bele kell adni mindent.
