Hogyan döntöttem a szakmám mellett?
1. gyógytonász szak , 2. orvosi , 3. pszichológia . Ez volt a felvételi jelentkezési sorrendem. Tudtam, hogy ha a gyógytornász szakra nem vesznek fel , onnantól bukó a többi is , hiszen azokra mindig magasabb a ponthatár ( egyébként tévedtem, mert a pécsi orvosira alacsonyabb volt végül , mint a pesti gyógytornára :)), de ekkor már biztos voltam benne , hogy ez az a szakma , amivel kicsit mindhármat csinálhatom , méghozzá abban a formában, ahogyan én azt leginkább szeretném .
Gyógyszerek és műtétek helyett a természet, pontosabban a test saját csodaerejét kihasználva gyógyítani .
Diagnózis kutatás helyett azonnal megoldást keresni .
A legjobb megoldási utat a testtel “beszélgetve “ , a visszajelzéseire figyelve , funkcionális teszteken keresztül megtalálni ahelyett, hogy pusztán a “ megjelenése alapján ítélnék “ egy költséges , képalkotó vizsgálati gép segítségével.
3-7 perc helyett annyi időt tölteni egy emberrel, amivel morzsák helyett igazán hasznos , segítő információkat tudok neki átadni .
Ez idő alatt pedig annyira a bizalmába férkőzni, hogy engedje , hogy vezessem , megmerje osztani a kérdéseit , tapasztalatait , félelmeit, céljait.
Egyszer egy vendégem azt mondta nekem, hogy egy kicsit a pszichológusa is voltam és a legnagyobb változást abban érzi, hogy végre nem retteg a visszaeséstől . Tudja , hogy ez egy folyamat, amiben normális, hogy nem múlik el minden egy csettintésre , de félelem helyett már inkább csak olvas a teste visszajelzéseiből és aszerint halad az útján , ahol én segítőként vagyok jelen. Újra hisz benne , hogy a teste fantasztikus dolgokra képes .
Jelezni, ha valami nem tetszik neki és azt is jelezni, ha a jó úton halad.
Egy pillanat alatt megmutatni , hogy mikor tért vissza a korábbi , a test számára kevésbé tetszetős testtartásbeli- és mozgásmintára és egy apró változtatás után ugyanígy azonnal megmutatja , hogy “ köszi, ez így jó lesz, ezt nyugodtan csinálhatod . “
Rájött, hogy a test nem egy köcsög, hanem a legjobb barát, egy csodálatosan komplex , okos szervezet , ami sokszor könyörtelenül őszintén felhívja a figyelmed valamire , amit egyébként nem vettél észre , de éppen így tud mindig ott lenni veled, osztozni minden bajban és örömben . Ha odafigyelsz a még halk jelzéseire , akkor azt ő is gyorsabb, könnyebb úton hálálja meg .
A saját testünkkel való kommunikáció, avagy a belső tudatosság képessége mindenkiben benne van , tehát nekünk, egészségügyi és/ vagy sport szakembereknek nem az a dolgunk, hogy a szakmai tudásunkat lobogtatva , felsőbbrendűként gyűjtsünk be hálát valakitől, vagy csodatevőként, megmentőként kössünk magunkhoz egy rettegő embert .
Nem követhetjük el azt a hatalmas hibát, hogy egyoldalúan kommunikálunk , hogy felháborodunk, ha a másik fél kérdéseket tesz fel , esetleg elmeri mondani , hogy nem azt érzi, amit mi gondolunk, hogy éreznie kellene attól, amit csináltunk, mutattunk .
Nem tehetjük meg , hogy figyelmen kívül hagyjuk a saját megfigyeléseit az ő testével kapcsolatban és a céljait .
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szavainkkal tovább fokozzuk a félelmét , a reményvesztettségét , a kiszolgáltatottságát.
Sokkal inkább abban kell őt segítenünk, hogy visszaszerezze a belső tudatosságát , amivel hatalmas dolgokra tud rájönni “ laikusként “ is és ezzel az önmagáról megszerzett tudással fenntartani a lehető legjobb életminőséget.
Lehet, hogy olykor ez nem egyenlő egy újszerű állapottal, de mégis sokkal több annál , mint amit egy rettegő, reményvesztett, kiszolgáltatott ember eleinte el tud képzelni magának.
Egy terapeuta / edző szuperereje tehát nem csak a mély szakmai tudásában rejlik , hanem olyan kommunikációs ( szintén tanult ! ) képességeken, melyekkel ebből a személyből egy motivált, magabiztos , a határozott céljai felé elérhető lépésekben haladó embert formál.
Ahogyan nincs olyan gyógyulás sem , ami után karba tett kézzel lehet várni, hogy az állapot fennmaradjon , úgy nincs olyan szakember sem , aki úgy érezheti, hogy mindent tud , főleg egy folyamatosan új infókat öntő szakmában .
