Számodra mit jelent az , hogy “ jól vagy “ ? Most kifejezetten mozgásszervileg kérdezem, hiszen még így is bőven lesz miről beszélgetni, hát még ha belevesszük az egyéb szervrendszerek működését és a lelki egészséget is .
Sokaknál tapasztalom, hogy ha valamit nem érnek el rövid idő alatt, akkor a további fejlődésről egyre inkább lemondanak és az aktuális állapotukat pedig úgy írják le , hogy “ végülis jól vagyok” . 
Majd jönnek a magyarázatok: “ ennyi idősen már mit várhatok”, “ megmondták, hogy fogadjam el “, “ már voltam X szakembernél és eddig jutottunk “ , “ nem írtak fel több alkalmat “ , “ azt mondták, hogy ez ennél nem lesz jobb “ .
Számomra az , hogy “ jól vagyok” mozgásszervileg azt jelenti, hogy minden egyes funkciómat vissza szereztem, mindenre képes vagyok, vissza tudok térni minden hétköznapi feladatomhoz és a sportjaimhoz.Életkortól függetlenül ki tudok próbálni olyan mozgásokat, amiket régóta szerettem volna ( pl. ilyen számomra a modern balett ).Gyakorlással újra merek és tudok olyan mozgásokat csinálni, mint utoljára gyerekkoromban ( pl. bukfenc ).Akármilyen helyzetet fel tudok venni fájdalommentesen ( pl. korábban a térdfájásom miatt akadályozott törökülés , sarokülés, felhúzott lábbal ülés - persze egyikben sem órákra bele ragadva ) , semmilyen pozícióban nem fekszem el a nyakam vagy a derekam ( míg korábban párnákkal kitámasztva aludtam ).
Aki nem volt még rossz állapotban, annak elég bénán hangzik, hogy valakinek már fiatalon fáj a térde , ha felhúzza vagy törökülésben van ;fáj a dereka vagy a nyaka , ha véletlenül hasra fordul éjszaka ;nem tud olyan mozgásokat megcsinálni, mint egy 7 éves , stb. A durva viszont az , hogy nagyon nem voltam egyedül ezzel az állapottal.
Rengeteg fiatallal és időssel találkozom, akik megelégszenek azzal, hogy kicsit kisebb fájdalommal és valamennyivel nagyobb mozgásterjedelemmel jönnek ki egy időszakosan felírt 10 alkalmas kezelésről. Álmodni sem mernek arról, hogy képesek lesznek újra normálisan járni, futni, túrázni, biciklizni, úszni ( ha eddig tudtak vagy szeretnének megtanulni); lábujjhegyre állva, nyújtózkodva felrakni valamit a magas polcra ; letérdelve vagy fél lábon állva bekötni a cipőjüket, guggolni, hajolni, ugrani ; be csatolni hátul a melltartót ; hátranyúlni a kocsiban; bátran csavarodva hátra fordulni valamiért ; cipelni a bevásárló szatyrot ; húzni -tolni, feltápászkodni a földről vagy kapaszkodva felhúzni magukat, megtartani az egyensúlyt síelés közben hosszú kihagyás után ; talpon maradni , ha fékez a busz, meglökik vagy váratlanul jön egy kátyú vagy egy göröngy, amit nem lát előre ; visszatérni a munkába, szeretett sportba vagy elkezdeni valami újat.
Tök mindegy, hogy hány alkalom kell az orvos szerint vagy szerintem , hiszen ez attól függ, hogy ezek felé a célok felé milyen ütemben haladsz, az pedig nem határozható meg első blikkre, hanem majd folyamatában .
Természetesen vannak olyan betegségek, pl egy stroke , aminél nem biztos , hogy minden ugyanúgy fog menni , mint régen. De a tapasztalatom az, hogy ha vannak célok és folyamatos törekvés , tovább el lehet jutni mélyebb gödörből, míg egy “ ez már nem lesz jobb “ kijelentéssel a földbe lehet döngölni valakit egy relatív kisebb problémából kiindulva is .
Tudom, mennyire zavaró egy fájdalom, milyen idegesítő, amikor nem vesznek komolyan, csak mert a gépek nem mutatnak semmit . Tudom , milyen az arcomba kapni, hogy “ ez már nem lesz jobb “ , hogy “ béna vagy “ , hogy “ ezt még egy 4 éves is jobban csinálja “ vagy “ úgy kelsz fel, mint egy öregasszony “ . Azt is tudom, milyen jó érzés elérni valamit ezek ellenére . Lehet , hogy sokaknak az semmiség, de én mindig a régebbi önmagamhoz viszonyítok.
Talán ez az egyik oka annak, hogy képes vagyok együttérezni és a munkámnak sokszor egy nagy része azzal megy el , hogy újra motivációt adjak a vendégeimnek. De megéri, amikor mondják, hogy mennyire jó érzés , hogy valaki végre egyszerűen csak végig hallgatja őket és szeretne segíteni minden céljukat elérni, legyen az a teljes fájdalommentesség vagy egy funkció visszaszerzése .
Persze én sem vagyok jós , így nem szoktam ígérni . Nekem is volt , ami egy hét alatt rendeződött , volt , ami 10 év alatt. De a 10 év is jobb, mint ha soha nem törekedtem volna arra , hogy jobb legyen .
Különösen jó megerősítés , hogy ahogy egyre több mindent kipróbálok saját magamon és ráérzek a legélvezetesebb kivitelezésre , egyre sűrűbben kapom meg a vendégeimtől, hogy én milyen szépen és könnyedén mutatom be a kért mozdulatot , amit ők még baromi darabosnak, rugalmatlannak vagy épp instabilnak és nehéznek éreznek. 
El sem hiszitek , hogy ez milyen jó érzés , hiszen jól tudjátok, hogy honnan indultam én is .
Az minden álmom, hogy ezt a mozgásotokkal kapcsolatos elismerést és jó élményt tapasztaljátok meg ti is , tovább adva a példát a saját környezetetekben. 
Így lesz a te egyéni eredményedből valami közös, nagyobb cél egyik szelete.
