“ Csak beteg legyen mindig elég ! “ / “ Sok beteget kívánok ! “ - szokták nekem mondani viccesen , hiszen ezt hallják ők is némely egészségügyi dolgozótól.
Én mondjuk ezen nem nagyon szoktam nevetni , mert szerintem ez a mondat cseppet sem vicces , sokkal inkább gáz és rengeteg kérdést felvet bennem .
Azt, hogy az egészség a legnagyobb érték , többen tényleg úgy értelmezik, hogy egyben a legnagyobb biznisz is ?
Pontosabban, ezek szerint inkább a betegségek fenntartása / kizárólag rövidtávon könnyebbé varázslása a legnagyobb biznisz ?
Ami még durvább: Már maguk az ennek kiszolgáltatottak is viccelődnek ezen a helyzeten és hálájukat ilyen jókívánságokkal fejezik ki ?
Mikor lett nagyobb érték kihúzni valakit a bajból, mint benne tartani a jobb állapotban hosszútávon?
Miért nem azt kívánják inkább : Legyen minél több vendéged ( nem, nem beteg , de még csak nem is páciens, ugyanis a szónak is ereje van ) , aki gyógyulás helyett az egészsége fenntartására szeretne költeni.
Ez is megmagyarázza , hogy miért léptem ki az egészségügyből ( amit inkább betegségügynek kellene hívni ) és hogyan változott a szemléletem , az igényeknek való megfelelési kényszerem ( ami vállalkozásban és segítő szakmában - pláne egyszerre - eléggé adott ) az erről folyó gondolataim mentén .
Durva bevallani, de meglátásaim szerint mi, mindannyian tartjuk fent ezt a rendszert .
Nemcsak azok viszik el a balhét, akik szerint az a jó, ha mindig van elég beteg , hiszen a beígért gyógyulására úgyis mindenki elkölti az utolsó fillérjét is és a beteg embert könnyű mindenféle hasztalan, de látványos és drága dologra rábeszélni .
Az ennek kiszolgáltatottak is , akik valóban csak akkor képesek temérdek pénzt, ám még mindig lehetőleg a legkevesebb időt , energiát és tanuláson alapuló öngondoskodást bele fektetni az egészségükbe, ha annak visszaszerzése és nem pedig “csupán “ fenntartása a cél .
Na és bizony hibásak vagyunk mi is , akik őszintén szeretnénk segíteni , mert nem a pénz miatt vállaltuk ezt a hivatást ( amikor én 2013-ban jelentkeztem a főiskolàra , akkor tudtam, hogy a gyógytornászok akkori fizetése a közegészségügyben 90.000 Ft volt kb , de ennek tudatában vállaltam ) .
Miért is ?
Pontosan azért , mert mi is kisebb értékűnek tartjuk azt, ha egészségfenntartó tevékenységet végzünk, ahelyett, hogy betegeket gyógyítanánk .
Igyekszünk megfelelni annak az elvárásnak, hogy gyorsan, látványosan segítsünk, csak , hogy MINÉL KEVESEBBSZER kelljen jönni. Sikerként arra tekintünk, amikor valakit kevesebb, mint 3-5-10 alkalom alatt megszabadítunk gyötrelmeitől és útjára engedhetjük .
Ha valaki továbbra is szeretne jàrni - vagy azért , mert tudja , hogy több idő kell a javulásához vagy azért , mert már jól van , de ezt szeretné fenntartani - akkor nem is engedjük , mert kell a hely a “ betegebbeknek “ vagy nem értjük , hogy miért akar még mindig járni.
Rosszul érezzük magunkat amiatt, hogy vajon mit gondolnak rólunk , amiért XY már ennyi ideje jár hozzánk . Azt érezhetjük, hogy talán ugyanúgy lehúzónak tűnhetünk, mint akihez több pénzért ugyan, de elég csak egyszer - kétszer elmenni fél - egy évente .
Kételkedhetünk abban, hogy elkérhetünk - e hasonló árat akkor is , ha nálunk nem csak feküdni kell , hanem keményen tanulni , érdeklődni, gondolkozni, megérteni , hogy mit , miért csinálunk és aktívan dolgozni kell az órán nekik is .
Ezeken bevallom, én is mind keresztül mentem és rosszabb napokon a mai napig előfordul, hogy elfog a kétkedés ( és a férjem agyára megyek a “ szerinted ….? “ jellegű kérdéseimmel ) .
De még ha nem is kívánja nekem senki, én akkor is azért dolgozom, hogy egyre több olyan vendégem legyen , akinek az egészség fenntartása és az élvezetes fejlődés , az örömért- és nem pedig csak a gyógyulásért - végzett mozgás ugyanolyan értékes ( ha nem értékesebb ) legyen , mint a fájdalomtól való megszabadulás .
Szerencsére jó úton haladok.
Most már nem küldöm el , aki jól van , nem mondom, hogy adja át a helyét másnak, hanem a legnagyobb lelkesedéssel és hálával fogadom akármeddig, amíg csak járni szeretne.
Ne aggódj, nem félek attól, hogy nyugdíjas koromra talán számottevően hozzájárulok ahhoz, hogy kevesebb beteg ember legyen .
Mert még ha az az állapot , hogy “ nincs ELÉG beteg az egészség - ipar fenntartásához“ , kb egy elérhetetlen álomnak tűnik csupán, én akkor is ezért dolgozom.
