Ki látta a Semmelweis filmet ? És hogy tetszett?
Nekem múlt héten volt szerencsém megnézni és egy mondat nagyon megfogott :
“ Minden dolog mögött egyetlen igazi ok áll, csak mi orvosok bonyolítjuk túl . “ ( Na meg persze sokan mások a segítő szakmában ) .
Az úttörőket először mindig hülyének nézik , csak évtizedek múlva becsülik nagyra . És sokszor egyetlen hatalmas , de mégis egyszerű ötlet / rávilágítás miatt, ahova viszont csak nagyon összetett gondolkodás alapján tud valaki eljutni.
Nekem nagyon tetszett, főleg ahogy összerakta rengeteg apróságból ezt az egyszerű képet.
Az is igazolódott számomra, hogy mennyire nehezen fogadjuk el a saját felelősségünket. Önmagunk védelme miatt inkább mindenféle bonyolult feltételezést állítunk fel okként , csak hogy ne magunkban kelljen esetleg felfedeznünk a “hibát “, az ok forrását.
Az jutott eszembe , amikor a gerinctréning továbbképzés után rájöttem, hogy a hiba az én eddigi kommunikációmban van. És utána minden sokkal könnyedebben volt eredményes .
Azóta valahogy sokkal jobban értik a vendégeim , hogy mit , hogyan mozgassanak, hamarabb ráéreznek arra, amit szeretnék , lelkesebben jeleznek vissza a tapasztalataikról, hűségesebbek az együttműködésünkben, nyitottabban fedezik fel az egyszerű megoldásukat és csapnak mosolyogva a homlokukra, hogy ezt így is lehet .
Valójában ez a magától értetődő tudatosság, kíváncsiság, nyitottság, ügyesség, kitartás sokunkban megvan , csak nem megfelelő csatornán próbáljuk előhívni.
A mi esetünkben a láthatatlan hiba , a “ fertőzést terjesztő kéz “ - csak hogy párhuzamot hozzak a filmből - a kommunikációnk.
Minèl inkább azt kommunikáljuk mi, terapeuták, hogy mi vagyunk az istenek, a mindenttudók, a parancsolók, akik majd tudják, hogy neked mit kell tenned , de nem magyarázzuk el, mert te ezt úgysem érted , hisz nem tanultad , annál inkább terjed a “fertőzés “ , a bullshit tévhit, mely szerint “neked szükséged van valakire, aki majd megmondja , hogy mit csinálj és nem kell értened , hogy azt miért csinálja, szimplán csak add át magad , majd legyél hálás “.
“Csináld elvakultan, hiszen ő tanulta, még akkor is , ha a te józan paraszti eszeddel, a testérzeteiddel is szembe megy “. “Hidd el , hogy a hiba nem ez a fertőző gondolkodás és a nem megfelelő kommunikációs csatorna, hanem a korod, a képességeid, a genetikád. “
Nos, én felvállalom, hogy egy ideig én is részben terjesztettem a nem megfelelő kommunikációmmal ezt a fertőzést. Ami látszólag nem halálos, de mégis életeket tehet tönkre, formálhat reménytelenné, beletörődővé. És bizony az én életemben is voltak olyan emberek, kiknek fertőző szavaira a mozgásommal, az egészségemmel kapcsolatban a mai napig emlékszem.
Nyilván a múltat nem tudjuk visszaforgatni és még ezzel a megoldással sem tudunk mindenkit megmenteni, hisz aki már túl mélyen hempereg a fertőzésben , túl sok ember által lenyomva, az sajnos képtelen befogadni.
De ahogy a filmben is elhangzott: Ne azokra gondolj, akiknél hibáztál, hanem akiket még megmenthetsz.
Én ezt kiegészíteném azzal, amire magamat is állandóan emlékeztetnem kell, hogy mindent és mindenkit nem tudunk formálni, de a lényeg, hogy mindig megadjuk rá az esélyt és legyünk rá büszkék, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, legyünk hálásak a változásokért, melyekhez hozzájárultunk , ugyanakkor folyamatosan adjunk teret a tanulásnak és hitet a fejlődésnek.
Ez igaz rám és rád is, hiszen valójában mindkettőnkön múlik, hogy a fertőző elmúlás (“nekem /neked már mindegy”) vagy a tiszta teremtés (“mindig van hova fejlődni / mit tanulni, neked és nekem is) irányába haladunk - e.
Hiszen én hiába “ fertőtlenítem a kezem”, ha “ az ágyneműd “, amiben “fekszel” tele van a “fertőzés okozóival “ és te hiába érkezel “ tiszta lepedővel” egy segítőhöz, ha ő azt a “kezeivel bepiszkítja”.
Az olvasottak alapján te hogyan fordítanád le ezt a metaforát?
