Hiába van pénzed, ha nincs időd elkölteni. Hiába van pénzed és időd, ha nincs képességed , tudásod arra , hogy megteremtsd magadnak, amire szükséged van.
Keresned kell valakit, aki segít. Lehetőleg azonnal. Ez azonban nem jön össze vasárnap, ünnepnap, késői órákban vagy az egyre több területen elhatalmasodó szakemberhiányban .
Hiába van időd, ha tudás híján megint csak szakembert kellene keresned , de nincs pénzed, hogy kifizesd. 
Hiába van önmagában tudásod . Pénzt tudsz vele spórolni, hiszen “anyagköltségből” megoldod , de rá kell szánnod az időd. Különben megint csak mástól kell segítséget kérned .
Az árak az egekben, az azonnali ellátás sok területen a béka feneke alatt van. Lassabban kapjuk meg az ételt az éttermekben, hosszabb a sor a boltban, nagyobb a várólista a kórházakban, hónapokat kell várni a felújítással , szereléssel és még sorolhatnám.
Szerinted mi oldaná meg ezt a kiszolgáltatottságot? Kapjanak több pénzt a dolgozók és akkor több lesz a munkaerő ? Dolgozzanak többet, éjfélkor, vasárnap, karácsonykor is legyen elérhető minden szolgáltatás ? Ezek az általános tanácsok…
Páran viszont már észbe kaptunk. Ha van tudás, sok mindent meg tudunk oldani magunk, a legrosszabb pillanatban is és a leghamarabb, amikor csak időt szánunk rá. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindenki tanulja meg megműteni a szívét … Valljuk be , azért van jó pár dolog , amiben az állandó panaszkodás és a rendszer hibáztatása helyett mi, magunk is tudnánk javulást elérni. Még pedig azzal, hogy van igényünk tanulni és szánunk időt azt alkalmazni is .
Szerencsére ma már rengeteg terület rá állt az oktatásra, workshopokra . Ilyenkor nem szakemberek képződnek, hanem olyan emberek, akik képesek lesznek jobban segíteni magukon. Akik felelősséget vállaltak magukért . Kenyeret sütnek, fermentálnak, zöldséget - gyümölcsöt termesztenek, felújítanak, szerelnek kisebb dolgokat és még sorolhatnám.
Persze vannak, akik még mindig inkább a panaszkodást választják. “Nincs időm, minden drága . Tanulni sincs időm, se pénzem. “Mit szeretnének ezek az emberek? Hogy mindenki azonnal ugorjon, ráadásul ingyen? Vannak, akik a szakmájukat féltik attól, hogy pár kolléga elindult a “megcsinálom helyetted” módszerétől a “megmutatom, hogyan tudod megcsinálni magad” megoldása felé. Mire számítanak ők? Meddig fogják bírni az egyre nagyobb leterheltséget , ha a szakemberhiány és a kereslet még tovább nő?
Egyik kedvenc idézetem szerint “ a világ megváltoztatását önmagad megváltoztatásával kezdd.” Én eszerint élek és dolgozom. Utálok tehetetlenül bosszankodni és imádok képesnek lenni megcsinálni valamit önerőből. Ezért tanulok ( nem csak a szakterületemen) állandóan és ezért lett a munkám fő oszlopa a tanítás. Számomra ez az út addig a célig, hogy ne csak a munkám és a tőlem függő emberek számát szaporítsam, majd a leterheltségemen bosszankodjak hanem minél több embernek megtanítsam menedzselni önmagát . Nagyra tartok minden embert, aki bármilyen területen ugyanezt teszi. Persze azokat is, akiknek olyan jellegű munkája van, amit nem lehet laikusoknak alkalmazható szinten átadni. Nekik is hatalmas felelősségük van , csupán más jellegű.
Minden munkában lehet viszont olyan részterületet átadni, tájékoztatni, amivel rengeteget segíthetsz másokon és ez által könnyíthetsz a leterheltségeden. Ennek is hatalmas értéke van! Ez a munka azonban akkor lesz igazán értékes, ha minél többen veszik a fáradtságot, hogy legyen igényük tanulni, önállósodni, tudatosabbnak lenni, felelősséget vállalni magukért és megtisztelni magukat az erre szánt idővel.
