Azon gondolkodtam, milyen érdekes úton , módon alakult a hála kifejezése a segítők, tanítók, szakemberek , szolgáltatók irányába a régi időkhöz képest ?
Sokan mondják , hogy manapság “nem becsülik meg annyira az embert , mint régen” . Ami furcsa lehet , hiszen sokszor olyanok mondják , akik sokat keresnek , nagy a presztízsük vagy minimum egy csomó csokit / italt / virágot kapnak hálaként .
Bár ezt pusztán hallomásból tudom és lehet , hogy nem is igaz de régen az orvosoknak és tanítóknak mindenki azt adta , amije volt , amit termelt , létrehozott, alkotott , amiben nem csak pénz volt hanem munka , gondosság ,idő. Emellett más lehetőség híján szóban vagy levélben fejezték ki a hálájukat , köszönetüket , jókívánságukat , megbecsülésüket az emberek.
Manapság sokan nem készítünk, termelünk semmit , mert nincs rá lehetőségünk vagy épp időnk , na meg anélkül is bármit le tudunk venni gyorsan, különösebb gondosság nélkül a polcról - persze , ha van rá pénzünk . Emellett az online tér lehetőséget ad arra , hogy szintén gyorsan és gond nélkül, bármikor megírjuk a másiknak , hogy szeretettel gondolunk rá .
Vállalkozóként hol ritkásabban , hol gyakrabban kapunk köszönő üzeneteket az online felületeken, amiket aztán nagy büszkén megosztunk , majd abban a pillanatban el is felejtünk sokan (nem mondom, hogy mindenki , de biztos nem csak elvétve egy - egy ember ) és inkább tovább rágódunk azon, hogyan tudnánk mindenkinek megfelelni és végre elhinni , hogy jók vagyunk , azaz megbecsülni magunkat , saját magunk főnökeként.
Kórházban dolgozó orvosként , szakdolgozóként számtalan csokit kapunk ( én már csak múlt időben) , a férfiak alkoholt , a nők virágot és amíg nem volt tilos a hálapénz adása és elfogadása , addig természetesen a bérkiegészítés ezen formája is játszott . Amikor pedig mi voltunk a páciensek , ugyanúgy tudtuk, hogy mit SZOKÁS adni a segítőknek.
A pedagógusok is csokival , virággal , esetleg alkohollal megrakottan térnek haza (bár lehet , hogy most már ez sem igaz ) az évzárókról , majd sokan tovább is adják más pedagógusoknak vagy segítő szakembereknek , hiszen megint csak : így szokás .
Mégis ez a két terület az , - legalábbis a belső , illetve közeli tapasztalatom szerint - akik úgy érzik, baromira nincsenek megbecsülve .
Szerinted , miért érezhetik ezt , “ ezek a hálátlanok” , amikor egy csomó dolgozó ember még ennyit sem kap ?
Természetesen nem látok bele mindenki fejébe , de azt el tudom mondani , számomra mi volt az , amiből nagyon keveset kaptam , mégis a legnagyobb értéket és mély megbecsülést jelentette számomra : Amikor saját készítésű rajzot , festményt kaptam . Amikor saját termést vagy terméket hoztak nekem . Illetve amikor kézzel írott levélben olvashattam , mit sikerült átadnom a páciensnek abból, amit akartam .
Vezetőként úgy vélhetjük, hogy a dolgozókat keményen kell fogni , nem szabad megdicsérni , mert még elbízzák magukat . Így is hálásak lehetnek , hogy legalább év végén kapnak alkoholt , édességet , ajándékcsomagot , utalványt vagy esetleg jutalmat ( már ahol kapnak ) .
Páciensként / vendégként / tanítványként mondhatjuk, hogy ma mindent csakis a pénz mozgat meg a boltban vásárolt , nagy értékű , márkás vagy épp “illő” ajándékok és gáz gyümölcsöt , zöldséget, lekvárt , mézet vagy egyéb kézműves terméket adni egy nagy tekintélyű szakembernek , akitől a gyerek érdemjegye vagy épp az egészségi állapotunk függ.
Gondolhatjuk, hogy már “ senki nem ír kézzel“ , az olyan “ gyerekes” , meg amúgy is “ nehezen olvasható “ vagy “ túl személyes “ .
Az igazság az , hogy én legalábbis pontosan ezt gondoltam , amíg nem ebben dolgoztam.
Felteszek neked egy kérdést :
TE ALKALMAZOTTKÉNT MITŐL ÉREZNÉD MAGAD IGAZÁN MEGBECSÜLTNEK?
Erre is változó lehet a válasz , de azért bizonyára nem vagyok azzal egyedül , hogy talán nem mondtam volna fel , ha többször elhangzott volna az a SZÓBELI mondat a feletteseimtől, hogy “Köszönjük a munkád / munkáját ! “ Azon pedig biztos baromira meglepődtem volna , ha esetleg még KONKRÉTAN el is hangzik, hogy miért is vagyok pont én hasznos munkaerő, mi az erősségem .
Lehet , hogy ha pár kedves és figyelmes , személyes szó is gyakrabban elhangozna a vezetők szájából , talán nem elbíznák magukat az alkalmazottak , hanem hűségesebbek lennének a céghez ?
Bár ez csak egy mellékes gondolat , hisz én nem voltam még ilyen szerepben , csak néhai alkalmazottként mondom.
Tanítvány szerepben viszont vagyok és most , hogy már tudom , számomra mi az igazi ajándék , bátran írok kézzel pár sort arról, miért vagyok éppen hálás az elmúlt időszakból. Esetleg , ha biztosan tudom , hogy mit szeret a másik, adok valami ehetőt is a levélke mellé.
Összegezve : Szerintem a világon sokkal több ember érezné magát megbecsültnek , ha visszatérnénk ahhoz, amikor még tudták az emberek , hogy minek van igazi értéke , akkor is , ha sokkal kevesebb választási lehetőség állt a rendelkezésükre , mint most .
Ha nem telik már másra , csak pár kedves szóra vagy sorra egy levélpapíron vagy valami “apróságra” , ami a kezed munkájából jött létre , tudd , hogy valószínűleg te adtad annak a “ nagy tekintélyű szakembernek” a legértékesebb dolgot és a legnagyobb megbecsülést.
