Számodra mit jelent az , hogy “ jól vagy “ ? Most kifejezetten mozgásszervileg kérdezem, hiszen még így is bőven lesz miről beszélgetni, hát még ha belevesszük az egyéb szervrendszerek működését és a lelki egészséget is .

Számomra az , hogy “ jól vagyok” mozgásszervileg azt jelenti, hogy minden egyes funkciómat vissza szereztem, mindenre képes vagyok, vissza tudok térni minden hétköznapi feladatomhoz és a sportjaimhoz.
Életkortól függetlenül ki tudok próbálni olyan mozgásokat, amiket régóta szerettem volna ( pl. ilyen számomra a modern balett ).
Gyakorlással újra merek és tudok olyan mozgásokat csinálni, mint utoljára gyerekkoromban ( pl. bukfenc ).
Akármilyen helyzetet fel tudok venni fájdalommentesen ( pl. korábban a térdfájásom miatt akadályozott törökülés , sarokülés, felhúzott lábbal ülés - persze egyikben sem órákra bele ragadva ) , semmilyen pozícióban nem fekszem el a nyakam vagy a derekam ( míg korábban párnákkal kitámasztva aludtam ).

Rengeteg fiatallal és időssel találkozom, akik megelégszenek azzal, hogy kicsit kisebb fájdalommal és valamennyivel nagyobb mozgásterjedelemmel jönnek ki egy időszakosan felírt 10 alkalmas kezelésről. Álmodni sem mernek arról, hogy képesek lesznek újra normálisan járni, futni, túrázni, biciklizni, úszni ( ha eddig tudtak vagy szeretnének megtanulni); lábujjhegyre állva, nyújtózkodva felrakni valamit a magas polcra ; letérdelve vagy fél lábon állva bekötni a cipőjüket, guggolni, hajolni, ugrani ; be csatolni hátul a melltartót ; hátranyúlni a kocsiban; bátran csavarodva hátra fordulni valamiért ; cipelni a bevásárló szatyrot ; húzni -tolni, feltápászkodni a földről vagy kapaszkodva felhúzni magukat, megtartani az egyensúlyt síelés közben hosszú kihagyás után ; talpon maradni , ha fékez a busz, meglökik vagy váratlanul jön egy kátyú vagy egy göröngy, amit nem lát előre ; visszatérni a munkába, szeretett sportba vagy elkezdeni valami újat.

Tök mindegy, hogy hány alkalom kell az orvos szerint vagy szerintem , hiszen ez attól függ, hogy ezek felé a célok felé milyen ütemben haladsz, az pedig nem határozható meg első blikkre, hanem majd folyamatában .

Természetesen vannak olyan betegségek, pl egy stroke , aminél nem biztos , hogy minden ugyanúgy fog menni , mint régen. De a tapasztalatom az, hogy ha vannak célok és folyamatos törekvés , tovább el lehet jutni mélyebb gödörből, míg egy “ ez már nem lesz jobb “ kijelentéssel a földbe lehet döngölni valakit egy relatív kisebb problémából kiindulva is .

Talán ez az egyik oka annak, hogy képes vagyok együttérezni és a munkámnak sokszor egy nagy része azzal megy el , hogy újra motivációt adjak a vendégeimnek. De megéri, amikor mondják, hogy mennyire jó érzés , hogy valaki végre egyszerűen csak végig hallgatja őket és szeretne segíteni minden céljukat elérni, legyen az a teljes fájdalommentesség vagy egy funkció visszaszerzése .

Persze én sem vagyok jós , így nem szoktam ígérni . Nekem is volt , ami egy hét alatt rendeződött , volt , ami 10 év alatt. De a 10 év is jobb, mint ha soha nem törekedtem volna arra , hogy jobb legyen .

Különösen jó megerősítés , hogy ahogy egyre több mindent kipróbálok saját magamon és ráérzek a legélvezetesebb kivitelezésre , egyre sűrűbben kapom meg a vendégeimtől, hogy én milyen szépen és könnyedén mutatom be a kért mozdulatot , amit ők még baromi darabosnak, rugalmatlannak vagy épp instabilnak és nehéznek éreznek.
El sem hiszitek , hogy ez milyen jó érzés , hiszen jól tudjátok, hogy honnan indultam én is .

Az minden álmom, hogy ezt a mozgásotokkal kapcsolatos elismerést és jó élményt tapasztaljátok meg ti is , tovább adva a példát a saját környezetetekben.
Így lesz a te egyéni eredményedből valami közös, nagyobb cél egyik szelete.

Mennyire jó lenne , ha az embereket nem “rávenni” kellene az őket támogató mozgásra , hanem eljuttathatnánk minél többeket arra a pontra , amikor a mozgás nem kötelesség, hanem elemi igény , létszükséglet, örömforrás . Olyan, mint az az étel, amit nem azért eszel meg, mert valaki szerint azt kell enned , mert attól egészséges leszel, hanem mert éppen éhes vagy és pont azt kívánod , érzed , hogy most erre van szükséged és utána jól érzed magad .

Édesszájúként azt mondanám, számomra a mozgás már olyan , mint amikor megeszem egy isteni finom sütit a kedvenc cukrászdámban. El kell mennem a “cukrászdáig” de az “első falat “ után már érzem, hogy “ ez már kellett “ és mennyire jól esik. Én már ezért csinálom.
Erre a pontra nekem is kb 25 évembe telt eljutni. Egy negyed élet , ha optimistán számolok. Sokak viszont soha nem jutnak el idáig, a régi negatív tapasztalatok és az azzal kapcsolatos félreértelmezések miatt, hogy miért , mennyit és hogyan is kellene mozogni.

Lássuk az én sztorim. Már írtam bizonyos elemeiről , de ebből sosem elég , hiszen ez a sztori az , ami miatt ma úgy élek és úgy közvetítem a hivatásomban a saját tapasztalataimat, ahogy azt igazán ön-azonosnak érzem.
Pici korom óta imádtam spontán táncolni, anyukámmal sokat bicóztunk, úsztunk, sétáltunk. Majd jött a suli, 1. osztály, első találkozás a bordásfallal. Sírtam , mert csúszott a kezem, féltem és semmi biztonságot nyújtó támogatást nem éreztem a tanár felől. “Ne bőgjél, mert leràntalak” -ez a mondat megalapozta a tesivel való viszonyom.
Ezek után jött az a sok-sok kudarc azokkal a gyakorlatokkal kapcsolatban, amikkel valamiért nem kerültem szoros kapcsolatba, márpedig ezek csak rengeteg gyakorlás után mennek igazán jól .Labda technika, erő felmérések , ugrások egy rugalmasságra kèptelen , szorongó lélekkel.
Majd jött a térdfájás és a felmentés , amit imádtam. Letiltottak a futásról, ugrásról. Az első legális kifogás , hogy miért nem kell , sőt nem szabad olyan mozgást csinálnom, amit utálok, mert fáj , mert béna vagyok.

Sok- sok képzés , visszagondolás és ma már az ellen küzdök én is , hogy a felmentés ne legyen menekülési útvonal. A mozgás ne legyen készség, amiben vagy ügyes vagy vagy ügyetlen, hanem valami, amiről tanulhatsz és a tapasztalataid alapján fejlődhetsz. Semmilyen normális emberi funkció ne legyen tiltás, sokkal inkább egy újra elérendő cél. Felnőttként tanultam meg rengeteg mindent én , a néhai béna gyerek és így tudom hitelesen átadni azt, hogy a mozgás nem készség , hanem tanulható , fejleszthető, akármilyen életkorban, akármilyen adottságokkal.

A COVID pedig rengeteg lehetőségeket adott új mozgásokat kipróbálni .Így felnőttként , korábban mozgásutáló gyerekként , eljutottam oda , hogy a mozgás nem is kötelesség, amire rá kell vennem magam, hanem lehet öröm is , amire elemi szükségletem van. Így gyakorlatilag nincs bűntudat vagy kifogás , hogy nem volt . Hisz csak egy nap kimarad és jelzi a testem, hogy kell. És ha megvan és újra jól vagyok és visszanézek, hogy honnan indultam , büszke vagyok . A legnagyobb öröm lenne , ha mindenkinek átadhatnám ezt a tapasztalatot . 

Amit mások gondolnak…
Neki könnyű, mert …
még fiatal.
jobb a genetikája.
vékonyabb.
ügyesebb, sporteredményei vannak , biztos tesiből is jó volt.
van ideje.
nincs gyereke.
rugalmasabb a munkahelye.
magának osztja be az idejét.
biztos nincs betegsége, nem kell gyógyszerre és orvosokra költenie .
szeret mozogni.

És ami mögötte van …
”28 vagyok , 12-24 éves korom között mindig fájt valamim. “
“ 4. gyerek vagyok, visszértágulást, gyenge kötőszöveti rendszert, X - lábat, gerincferdülést, bőrproblémákat, emésztési panaszokat és migrént is “ örököltem “ , de rengeteget tettem azért , hogy ennek ellenére jól legyek . “
”15 évesen 30 kg- t fogytam dietetikus segítségével. Köszi a rengeteg szekálást, megalázást, kirekesztést, verést, ez motivált.
” Tesiből hármas voltam, de felnőttként rájöttem, hogy a technikám fejlesztésével bármire képes vagyok. Most sokan mondják, hogy én milyen szépen és könnyedén csinálom a gyakorlatokat. “
” 25 éves koromban voltam az első versenyemen. Sokan mondták ugyan, hogy nem fog sikerülni, meg majd lesérülök vagy feladom, de rengeteget dolgoztam azért , hogy felkészült legyek . 3 év alatt 18 versenyt toltam le sérülés nélkül. Nem a dobogó volt a cél, egyszerűen élveztem, hogy végigcsináltam.
” Több órányi bevételemről mondtam le azért , hogy legyen időm edzeni és főzni. Tudom, hogy különben akár több hétig, hónapig nem tudnék később dolgozni, ha elveszítem az egészségem. Sajnos jó pár példát láttam erre …“
“ A gyerek is látja otthon, hogy tornázom és ő is beáll. Plusz, a melóban is eszembe jut pár gyakorlat és többször átmozgatom magam . “
” Kevesebbet fizető munkát vállaltam, normális időbeosztásért cserébe. “
“ Autoimmun beteg vagyok, de mivel tartom a diétát , nem látszik belőle semmi. Igaz, hogy rengeteg idő mindent magamnak elkészíteni és az alapanyag is drága, de legalább jól vagyok és nem kell gyógyszerre költeni. “
“ A tesiórás megaláztatások miatt sokáig azt gondoltam, hogy nekem a mozgás kimerül a sétában, biciklizésben, úszásban, örömtáncban . Már felnőttként próbáltam ki az evezést, modern táncot, hip-hopot, társastáncot, krav magát, TRX - boot campet, karate irányzatokat , hatha jógát , aerobicot, zumbát , aztán a COVID idején online a talaj pilatest, flow-, gerinc-, és női jógát, HIIT tréninget, stretching órát, balett aerobicot majd 27 évesen elkezdtem megvalósítani a gyerekkori álmom és soloban tanulni modern táncot. Hihetetlen, hogy mennyi féle mozgásforma van. Jelenleg ezekből 4 félét végzek heti rendszerességgel, évek óta, valamelyiket edzővel, valamit magamtól otthon és persze a séta is megmaradt. Mivel így jól érzem magam és mindegyiket imádom csinálni , könnyű motivált maradni. Na meg elég volt 1-2* megtapasztalni, hogy ha kimarad akár egyetlen hét, visszatér minden panaszom szépen sorban. Egyébként néha csak úgy futok egyet, gyermeki örömmel, pedig régen utáltam. Most szeretnék megtanulni kézen állni és nagyon kipróbálnám az animal flow-t , az aerial jógát és a gépes pilatest is. Régen ezeket túl nehéznek tartottam volna és tuti nem mertem volna belevágni , de ma már sokkal bátrabb vagyok és szeretem a változatosságot.”
” Inkább edzésre és minőségi ételekre költök, mint később gyógyszerre.”

Az idézetek egy része tőlem van, más része a férjemtől, valamelyik pedig vendégtől.

Lehet találgatni, de igazából mindegy is, hogy melyik kitől van, hiszen bárki lehet példa, ha ahelyett, hogy azt gondolnád, hogy ő azért csinálja, mert neki könnyű, inkább megkérdezed, hogy mégis hogy a fenébe érte el azt, ami számodra ennyire irigylésre méltó.

Ha pedig bebizonyítottad magadnak, hogy te is képes vagy rá, legyél rá büszke, hogy már olyan jól csinálod, hogy az látszólag rohadt könnyű.

Miért nem örülünk egyszerűen annak, hogy telt házunk van ?
Miért társul a jól eső érzéshez egy kis frusztráció amiatt, hogy mennyi embernek lenne még erre szüksége , akit nem tudunk már befogadni ?
Ugyanakkor továbbirányítani sem , hiszen a szuper kollégák szintén tele vannak vagy jóval messzebb laknak , mint mi .

Annyira örülök, hogy vannak csodás szakemberek, akikkel újra és újra találkozunk a továbbképzéseken, hiszen mind imádunk tanulni.
Utána pedig tudjuk, hogy bátran kérdezhetünk és tanulhatunk egymástól, tök mindegy , hogy valaki alapszakmáját tekintve orvos , edző, masszőr vagy gyógytornász .
A lényeg, hogy mind sportrehabilitációs trénerek is vagyunk és emellé sok más kiegészítő képzést is végeztünk , melyek közül némelyikkel tény és való, hogy jól lehet villogni és felgyorsítani az eredményeket, de valamiért mi mindannyian mégis leginkább a mozgástanítás lassabb, kemény , ugyanakkor hatásában is hosszútávú rögös útját tűztük ki fő célunknak.

Mivel relatív kevesen vagyunk még így , hatalmas tiszteletben tartjuk egymást és a legnagyobb örömmel ontjuk egymásra az infókat, ha a másik megtisztel minket a kérdésével .

Miért örülünk annyira ennek, ahelyett, hogy attól félnénk, hogy majd a konkurencia elszipkázza a vendégeinket ?
Miért aggaszt minket annyira a túlkereslet, hogy kifejezetten megkönnyebülést jelent , ha legalább tovább tudjuk irányítani azokat a környéken, akik nem jutnak be hozzánk ?
Na és miért jutunk el egyre többen oda , hogy muszáj online videótáras programban gondolkodnunk?

Aki ebben nincs benne , hogy a mi munkánk azért nem csak egy munka , hanem komoly felelősségvállalás is , az általában furán néz, amikor azt mondom, hogy “persze , tök jó, hogy tele vagyok, de a legszuperebb az lenne , ha kinevelődne egy tudatosabb, egészségesebb társadalom és nem lenne szükség mozgásTERÁPIÁRA. “

Mint ahogy egyszer közös tanítónk , mentorunk mesélte , hogy valamelyik országban nem tudták értelmezni, hogy mit is csinál ő, hiszen ott ismeretlen fogalom a mozgásszervi fájdalom.
Ettől még azt gondolom, bőven tudnánk magunknak találni olyan munkát, amire ugyanúgy van igény és szintén imádnánk csinálni, de mennyire szuper lenne már elérni ezt a hatalmas célt . :))

Milyen szuper lenne , ha rengeteg embernél elérnénk, hogy pusztán azért járjon, mert szeretne mozogni valamit társaságban .

Mint amikor nem azért megyünk főzős workshopra, mert már rosszul vagyunk az éhségtől , hanem mert egyszerűen jó érzés bemenni egy hangulatos helyre és valakivel együtt alkotni , aztán elfogyasztani valami finomat .
Viszont aki olyan típus , hogy szeret “ otthon főzni “ a saját kénye - kedve , időbeosztása szerint , az megtehetné kezdetben “ receptkönyvvel” , majd teljesen önállóan .

Hát ez az én álmom , a sok remek beszélgetés alapján a mi álmunk.

Az Akadémián, ahol a legtöbb továbbképzést végeztem gyakran van “ gondolkodó terapeuta “ játék ( ezért is imádom annyira ezt az iskolát :)) , ahol a mostani kérdés az volt , miért is nevezhetnénk inkább betegségügynek a mai egészségügyet és hogyan szólhatna valóban az egészségről. Mivel ez az eddigi egyik kedvenc témám, mindenképp szerettem volna veletek is megosztani a gondolataimat .

Hiába van ugyanis csodaszép, vadonatúj autónk, ha rosszul vezetjük, le fullad, felbőg, kerepel, ugyanakkor a szerelő nem fog találni eleinte semmilyen kopást, elöregedést, sérülést .
Ha pedig idősebb , itt- ott hosszas használat jeleit mutató autónk van, de odafigyelünk az apróbb jelzéseire és megtanuljuk gondoskodva, megfelelő technikával vezetni és karban tartani , jó sokáig szolgálhat még minket teljes biztonsággal útjaink során.

A cél maximum a páciens panaszainak könnyítése , vagyis a betegség tüneteknek csillapítása , a kezdeti fájdalom , mozgásbeszűkülés , belszervi diszfunkciók tüneteinek csökkentése. Pedig ettől még szó nincs egészségről, pusztán elcsendesítjük a test jelzéseit , megvárva , amíg egyre jobban jajjgat, hogy foglalkozzunk már tényleg az egészséggel.

Így lehetne igazán tehermentesíteni az egészségügyet, a felnövekvő generációt már úgy kinevelni, hogy képes legyen felelősséget vállalni saját magáért és tudatosan segíteni önmagán ahelyett, hogy nagy tekintélyű szakemberek kiszolgáltatottja lenne .


Bár már nem egészségügyi dolgozó vagyok, mégis sokkal inkább úgy érzem , hogy a helyemen vagyok és azt a célt szolgálom, amit most leírtam.
Régen attól éreztem magam jól, amikor azért hálálkodtak, mert “ meggyógyítottam őket “ , “ kezeimmel varázsoltam valamilyen csodaterápiával“ vagy “ megmentettem “őket .

Ma már a legnagyobb elismerés az , hogy azt hallom vissza , hogy “ rengeteget magyarázok, mindent megtanítok, mindenről elmondom , hogy mit ,miért csinálunk és olyan dolgokról mesélek , amik nap közben többször eszükbe jutnak “ segítve a mindennapi életüket ahelyett , hogy gyakorlatsorokat ( más szakmában gyógyszert , injekciót stb ) adnék a kezükbe .

Véleményem szerint egy egyéni, szolgáltató vállalkozónak a legnagyobb "terméke" saját maga. Ha félhullára hajtjuk magunkat, lehet, hogy eleinte lesz pár ember, aki elégedett lesz, mert téged végre rá tudott venni, hogy a jól átgondolt munkaidődön felül is elvállald, de előbb-utóbb el jutsz egy olyan béka segge alatti energiaszintre, amit már annyira sugárzol magadból, hogy az a munkád minőségének rovására megy.

Bármilyen furcsa, de egy vállalkozó is pont ugyanolyan ember , mint bárki más és van magánélete is. Ugyanúgy oda kell figyelnie a táplálkozására, a rendszeres és változatos mozgásra, a lelki stabilitásra, a fittségre, normál energiaszintre, mint bárki másnak és azt gondolom, hogy mivel sajnálatos módon több munkahely ezt nem teszi lehetővé, pont egy vállalkozó az, aki magának emberibb és egészségesebb munkakörülményeket tud teremteni. Hiszen abból az energiából adunk minden kedves vendégünknek, ami nekünk is van.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mekkora felelősséget szeretnél vállalni az életedért vendégként/páciensként, valamint a szolgáltatóknak azon, hogy mennyire akarják tőlük függővé tenni az ügyfeleiket. Vajon meddig tarthatóak a partneri együttműködéstől mentes instant megoldások az egyre terheltebb magán ellátásban is, ahol már most ott tartunk, hogy bizonyos helyeken több hetes, hónapos várólista van ? Lehet, hogy rövid távon gondolkozva sokkal könnyebb mindenkire gyorsan felrakni egy tape-et, adni valami készítményt, ellátni 10 gyakorlattal, tünetet csillapítani, azzal az elköszönéssel, hogy "majd jöjjön vissza,ha gond van ", de hosszú távon hogy fogja elbírni a rendszer, hogy ahelyett, hogy hosszú távú segítséget nyújtanánk (amire eleinte tény és való, sokat is kell várni ) , az új vendégek mellett el kell látni a visszatérő régieket, amint elmúlik a rövid távú hatás vagy a kiszűretlen ok újra provokálja a tünetet?

Akármennyire is furcsa egyeseknek, számomra minden vendég panasza ugyanolyan fontos, ugyanannyira megoldandó. Az egyetlen szempont, ami szerint kiadom az időpontjaimat az az, hogy ki jelentkezik hamarabb és utána mennyire mutat együttműködést abban, hogy felelősséget vállaljon saját magáért és azért, hogy minél hamarabb "szabaduljon " tőlem , ugyanakkor utána fenn is tudja önállóan tartani az elért eredményeket. Nem rangsorolok aszerint, hogy barát-ismerős, régi-új, valamint, hogy szerintem mennyire sürgős és súlyos az ő problémája. Vannak ugyanis, akik a látszólag kisebb problémát is sokkal nehezebben élik meg , sokkal nagyobb terhet ró az életükre és nem tisztem eldönteni, hogy vajon kit zavar jobban a saját baja.

Éppen ezért , kedves vendégeim, csak akkor keressetek, ha meguntátok a kiszolgáltatottságot és mások hibáztatása helyett szeretnétek a saját kezetekbe venni az irányítást még akkor is, ha ehhez egy kicsit várni kell. A bejutás után viszont biztos lehetsz benne, hogy nem adok időpontot új embernek annak a kárára, hogy az együttműködésünk rendszeres alkalmak útján addig folytatódjon, amíg úgy érzed, hogy most már önállóan is helyt állsz.

Kedves vállalkozó társam, te pedig szintén gondold át, hogy mennyire vagy értékes munkavállalója saját magadnak és hogy a munkád értékét csak úgy tudod megőrizni, ha folyamatosan fejlődsz és a friss tudást a lehető legnagyobb odaadással használod fel mások segítésére. Viszont ahhoz, hogy ennek az odaadásnak a lángja mindig ugyanolyan erővel lobogjon, egészséges határokat kell szabnod .

Egy olyan komoly dolog, mint a gerincsérv sem a nagyitól jön és még csak nem is egyetlen rossz mozdulattól.
Ez csak egy folyamat figyelemfelkeltőbb állomása.
Olyan folyamaté, mint például egy tartósan rossz helyzetben rögzült testtartás vagy az adott helyzetnek nem megfelelően kivitelezett gyakorlat túlzásba vitele.

Mint mindenben, itt is legfőképpen a mérték számít és a legnagyobb rizikó abban rejlik, ha egyoldalúan terheled a tested, legyen szó testtartás- és mozgásmintáról vagy edzéstípusról egyaránt.
Vedd észre tehát a tested apróbb jelzéseit is, ne csak azt, amikor már ordítva jelez feléd kisugárzó fájdalmat okozó gerincsérvvel vagy egy becsípődéssel.

Ha mégis úgy adódik, hogy csak akkor figyelsz rá, tudd, hogy ez nem a Világegyetem ellened indított támadása, a sors legnagyobb csapása vagy egy szerencsétlen örökség. Sokkal inkább egy hosszú-hosszú folyamat eredménye.

Nem mondom, hogy ne sajnáld magad. Nyugodtan tedd azt, ha ettől jobban érzed magad. Utána viszont lépj túl azon, hogy nem vetted észre az apróbb jelzéseket és tudd, hogy ezt bármikor megteheted és változtathatsz.
Lehet, hogy kicsit rosszul érint, hogy közöd van a panaszaid kialakulásához de közelítsd meg inkább onnan, hogy így a kezedben van a megoldási lehetőség is, nem kell beletörődnöd a sorsodba vagy egy ilyen történés miatt még jobban óvni a tested a mozgástól. Ilyen eszedbe ne jusson!

Egyszerűen csak értsd meg, hogy a tested nem egy hülye ellenség, sokkal inkább nagyon okos, nézd csak meg a képeken, hogy egy elváltozás lehet, hogy valójában egy nagyon hasznos védekező mechanizmus eredménye.
Figyelj rá, lehetőleg ne csak a legnagyobb, hanem az apróbb jelzéseinél is.
Ezeknek megfelelően pedig tanuld meg helyesen használni.

Téged is megaláztak már tesiórán, edzésen, terápián ?
Volt, hogy úgy érezted , ezt el kell tűrnöd a szakember eddigi eredményei miatt? Akár még szégyellted is magad, amiért nem felelsz meg az elvárásoknak?
Vagy azért igényelted volna, hogy jobban lássa a problémád és segítsen ráérezni a mozdulatra?
Szerinted milyen egy jó edző/ terapeuta kommunikációja, amivel át tudja neked adni , amit ő már évek óta csinál ?
Ha megdícséri, amit jól csinálsz? Vagy ettől inkább elbízod magad és ellustulsz? Inkább a hibáid kiemelését szereted hallani , egyre hangosabban ismételgetve, mert ez fejlődésre sarkall? Vagy ezt megalázónak érzed és még annyira sem megy utána, mint korábban? Muszáj végletekben gondolkodnunk vagy lehetne ezt is személyre szabni?
Edzőként / terapeutaként te mit gondolsz , ha valaki az istennek sem érti meg , amit szeretnél és nem tudja kivitelezni a gyakorlatot ? Azt, hogy a vendéged egy ügyetlen idióta ? Vagy azért elgondolkodsz azon, hogy ideje lenne tanulni, mi is az a mozgástanítás és mennyit számít a kommunikációd abban, hogy a vendég agya abba az irányba vezesse a mozgásait , amibe te szeretnéd ?

Pályám elején bevallom, én is sokszor értetlenül álltam az előtt , hogy sokaknak mennyire “nincsen testtudata”. Majd mikor elmentem az első idegrendszeri alapú mozgástanítással foglalkozó továbbképzésre , rájöttem, hogy minősítéssel nem megyek semmire.

Persze baromi rossz érzés , amikor eredménytelen vagy és könnyebb a vendégre fogni, hogy csakis ő lehet a hibás . Ez természetesen fordítva is igaz . Ha vendégként nulla melót raksz a közös munkába , könnyű leszarozni a szakembert , aki próbált aktivitásra bírni a saját problémád megoldása érdekében ahelyett, hogy “ okoskodás “ (=magyarázat) nélkül csak “ végezte volna a dolgát” (=suhintott volna egyet a varázspálcájával, hogy szuperül legyél anélkül, hogy neked bármit tenned kellett volna, hisz ő ért hozzá) .

Azonban ha egy vendégen látszik az akarat, az igyekezet, a nyitottság, a figyelem, az szerintem sokkal nagyobbra értékelendő, mint az , hogy eredendően mennyire ügyes és milyen könnyű vele dolgozni. Ha ugyanis előbbiek megvannak és párosulnak egy folyamatosan gondolkodó, magyarázó, okosan szemléltető oktatóval , hatalmas eredményeket érhetnek el együtt.

Mostanában már azon döbbenek le , ha valaki azt gondolja , hogy attól , mert ő zseniális eredményeket ért el és az ügyes vendégeket /tanítványokat tolja előre , a “hülyékkel” meg ordítva és mindenféle jelzőkkel megalázva próbálja megértetni , hogy mit is kéne csinálni, ő jó szakember . Sajnos ez létező probléma, bármennyire is érthetetlen… Ezért úgy éreztem, hogy muszáj róla írnom.

Egy edző/ terapeuta nem attól jó , hogy ordibál . Ez ugyanis olyan , mint amikor mi magyarok egyre hangosabban ismételjük a külföldieknek a magyar szavakat és hülyének tartjuk őket , hogy nem értik , pedig valójában ez a viselkedés maga az ostobaság.
Egy jó tréner/ terapeuta és egy értelmes, gondolkodó ember megtanul a másik nyelvèn beszélni . Csak így tudja meglátni a problèmát és valóban segíteni .

A kérdés az , hogy egyáltalán mennyire szeretnél és mennyit vagy képes ezért tanulni .

Nekem a munkám nem csak egy hobby, hanem hivatás . A vállalkozásom a fő megélhetésem. Szerintem alap, hogy annyira komolyan veszem, hogy ha látom, hogy nem működik az eddigi módszerem, továbbtanulok. Ja, hogy az pénz meg idő? Na meg oda az Isten - komplexusom , hiszen “minél többet tanul az ember , annál inkább érzi, hogy mennyi mindent nem tudhat még” ?

Komoly ,átgondolt munkával viszont olyan is kihozható valakiből, amiről mások szerint már le kellett volna mondania . Persze, ehhez mindkét fél részéről bele kell adni mindent.

Tudhat, hogy számos embernek kiújulnak a panaszai műtét után is vagy újak jelentkeznek?
Tudtad, hogy egy gerincműtét után letapadt heg hasonló kisugárzó fájdalmat okozva nyomhatja az ideget, mint egy akut gerincsérv?
Tudtad, hogy egy kezeletlen bokaficamnak köze lehet az akár évekkel később jelentkező derékfájdalomhoz?
Tudtad, hogy egy császármetszéses heg összefüggésben lehet alhasi, deréktáji, belső comb környéki fájdalommal, de akár még vállfájdalommal is?

Foglalkozz a hegeddel! Tanuld meg használni a tested egy új beavatkozás után, amit például egy műtét is jelent. Ez számára még ismeretlen állapot.
Emlékezz minden műtétedre és jelezd akkor is, ha nem kérdezik. Kezeld ugyanolyan fontossággal a régieket, a kisebb bemetszéssel járókat , a jelenlegi panaszodhoz képest távoli testrészeket érintő hegeket.
Ami pedig a legfontosabb! Számos műtét nem hirtelen, tőled független baleset következménye, hanem egy hosszú, nem megfelelő testhasználattal összefüggő folyamat eredménye. Tárd fel az okokat, változtass, tegyél azért, hogy az elért jobb állapot fenn is maradjon!